"Természetesen ő vitt le először sportolni, kosarazni. Az 1955-ös válogatott alapemberéhez, Zsíros Tiborhoz kerültem, az ő kezei alatt pallérozódtam. Élmény volt, hiszen még a felnőttek ellen is berakott a csapatba. Sajnos, nem nőttem meg eléggé, így jött képbe a tenisz és az atlétika. Nem véletlen: apu teniszoktató és az atléták szövetségi kapitánya is volt. Aztán választás elé kerültem, vagy a sport vagy az orvosi egyetem. Utóbbi mellett döntöttem, majd 1980-ban a női válogatott keretorvosaként visszatértem a kosárlabdába" - kezdte a visszaemlékezést id. Hepp Ferenc egyetlen fiúgyermeke.

No, igen. A Hepp-család életét a sport határozta meg már akkor is. A családfő olykor-olykor "haza is vitte" a munkáját. "Hát nagyon ügyesen osztotta be az idejét az biztos. A rengeteg sport, munka és utazás mellett mindig maradt ideje ránk. Sok időt töltött velünk és annál is többet mesélt. De mindig úgy, hogy önmagát sosem hozta szóba, mindig mástól hallottuk utólag, hogy ezt is, meg azt is apu csinálta, szervezte."

Persze, a sport. No, de nem csak ebben volt a legjobbak egyike Dr. Hepp Ferenc. Az 1980-ban elhunyt legenda ugyanis a zene- és táncművészet terén sem vallott szégyent. "Kevesen tudják, hogy apu nagy zeneszakértő volt. Mindig szólt a komolyzene, akkor is, ha éppen dolgozott. Sőt, egy fogadás során még a FIBA akkori egyik elöljáróját is lepipálta. Ha jól emlékszem, úgy szólt a történet, hogy a vezetőség (id. Hepp Ferenc a FIBA technikai bizottságának tagja volt) éppen pogácsázott, miközben szólt a rádió. Egy bizonyos Sztankovics az egyik szólamnál rávágta, hogy szerinte éppen melyik zeneszerző darabját játsszák, mire apu azonnal ellenkezett, hogy nem ért egyet és egy másik művésznek tulajdonította a művet. Mondanom sem kell, hogy végül édesapám nyerte a fogadást."

Ifj. Hepp Ferenc honlapunknak azt is elárulta, hogy egy történelmi tett is fűződik a néhai családfő életéhez. "Ő hozta be hazánkba a csa-csa-csa akkori legújabb formáját. Nagyon szeretett táncolni, amikor pedig volt egy kis szabadideje, akkor elment megnézni egy-egy balettelőadást."

Az egykori kelmefestőből tehát egy világszerte elismert sportvezető vált, aki nemcsak munkája iránti megszállottságáról, hanem jókedvéről, vidámságáról és verseny-imádatáról is híres volt. Nem véletlen tehát, hogy diákjai is kedvelték. "Én nem sok előadásán voltam ott, de van olyan tanítványa, akivel mai napig tartom a kapcsolatot. Ők mindig nagy szeretettel beszélnek az édesapámról és büszkék rá, hogy ő volt a tanáruk."

A békési születésű szakemberről szülővárosában általános iskolát neveztek el, amely minden évben megemlékezik id. Hepp Ferencről, aki november 3-án lenne száz esztendős. Az MKOSZ az ő tiszteletére rendezi a jelenleg is folyó Hepp-kupát.

"Felemelő érzés, örömteli, hogy gondolnak rá és ápolják az emlékét. Talán a fiatalok is felkapják majd a fejüket. Külön szeretném megköszönni a szövetségnek az ötletet, amely ismét édesapám munkásságára irányíthatja a figyelmet" - mondta ki a zárszót ifj. Hepp Ferenc.

Élesztős Zoltán