- Szekszádi Vasárnap -

Sikerülhet megtartani az értékeket

Két meghatározó játékost, egy irányítót és egy erőcsatárt keres a KSC Szekszárd

Nem sikerült a felsőházi rájátszásba kerülnie az Atomerőmű-KSC Szekszárd csapatának, Ujhelyi Gábor együttese végül az ezt követő legjobb helyen, a kilencediken végzett a női kosárlabda NB I-ben.

Bálint György

Valójában rutinos meccseket eldönteni tudó játékosok nélkül is jobb volt az együttes a hasonló lehetőségű csapatoknál (Nagykanizsa, Szombathely, BEAC, Cegléd), de a fővárosi tehetségeket kinevelő, NB I-es szintre érlelő Vasas-Csatát ebben a bajnokságban nem sikerült megelőzni a szekszárdi csapatnak. A KSC a most befejeződött bajnokság kezdetére financiális okokból – egyfajta kényszerpályára lépve – átalakult, a saját nevelésű játékosokon kívül alig néhányan maradtak hírmondónak. A légiósokkal feltöltött, roppant fiatal, 19.5 év átlagéletkorú együttes vágott neki a bajnokságnak, telis-tele kérdőjelekkel.

- Nem lehetett megmondani, mire lehetünk képesek, annyira új csapatunk lett, amelyben tehetségekben egyáltalán nem volt hiány. Konkrét helyezést nem is tűzött ki az elnökség. Szerettünk volna ott lenni megint a nyolcban, de ez most nem sikerült, aminek több oka is van – kezdte értékelését Ujhelyi Gábor. – Kiderült, hogy meghatározó játékosok hiányában a csapatjáték fejlődésének, a játék stabilitásának vannak bizony korlátai. Nem volt egy Bukovszky, egy Makszimovics kvalitású játékosunk, aki köré, mellé bátran építkezhettünk volna, akik le tudták venni a terheket a fiataljaink válláról. Ők még nem alkalmasak arra, hogy egy Zalaegerszeg, vagy egy Szolnok ellen – amely jóval anyagerősebb csapat a miénknél, ezt lássuk be -, a meccs megnyeréséhez szükséges folyamatosan jó teljesítménnyel rukkoljanak ki. Talán Bálint Réka fejlődési görbéje tendál ebbe az irányba, a többieknek még dolgozniuk kell ahhoz, hogy erre képesek legyenek!

Kétes értékű amerikaiak

- A két amerikai a jekeből ítélve nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

- Mivel nem tudunk a piacról megfizethető, hozzánk illő játékosokat vásárolni, azt az elvet valljuk, hogy akkor szerzünk fejlődőképes fiatalokat, akiket vonz a felkínált lehetőség. Nos, ilyen szempontból is roppant szűk a játékospiac, mert mindenki meg akarja tartani értékeit. A Vasas-Csata is, ahonnan szerettünk volna több járékost is elcsábítani, de úgy tűnik, ott is képesek megadni, amit mi kínálunk. A kér fiatal amerikai olyan áron került a képbe, amiért érdemes volt áldozni. A statisztikák, a videofelvételek is ezt sugallták, de csak ideérkezésük után derült ki valójában mire képesek. Wilson a tavaszi idényben nagyszerű mutatókkal rukkolt ki, de hosszú távon nem ilyen, a kollektív játékba csak bizonyos korlátok között illeszthető játékos kell nekünk, így jövőre már nem újítunk vele. A kis amerikait azért egy kicsit sajnálom, egy roppant intelligens ember és játékos is volt, de egyszerűen nem várhattuk meg, amíg több év kihagyás után egyszer csak megmutassa, hogy mit is tud ő az irányító poszton.

- Ön is levont egy tanulságot a kalandból?

- Igen, feltétlenül. Légióst – legyen az már ismertebb, vagy fiatal – nem szerződtetünk úgy, még ha ár alatt is sikerült megszerezni, hogy ne töltene el köztünk pár hetet, mielőtt aláírná a szerződést.

- Mennyire elégedett a fiatalok fejlődésével, mert ugyebár ez a KSC három évvel ezelőtt deklarált alapkoncepciója.

- Ilyen szempontból most is előreléptünk. Van egy ukrán válogatottunk, egy főiskolás, egy U-18-as, egy U-20-as és egy U-16-os válogatottunk. Bálint Réka nem csak az egyik legponterősebb játékosunk tudott lenni, de más mutatókban is figyelemre méltót produkált. Tamis Dorka is fejlődött, és remélem, hogy jövőre már versenyben lesz az első számú irányítóposztért. Még akkor is, ha igazolni akarunk egy meghatározó játékost. Hajdu Zsanettnek még fejlődnie kell az A-csoport nívójához, de benne van a lehetőség. Ő is áldozata annak, hogy nincs egy olyan bajnokság, ahol rendszeresen szerepelhetne a felnőtt csapat kapuját döngetve. Ugyanez kellene Bozóki Bettinek, akivel két éve dolgozunk együtt, és mérhető a fejlődése. Úgy látom, hogy két éve elteltével – ha nem jön közbe semmi rendkívüli –, A-csoportos szinten is meghatározó játékos lehet belőle. Remélem nálunk! Évi 16 mérkőzés ilyen játékosoknak roppant kevés. Ez a „nemtörődöm” szövetségünk felelőssége, amely a felnőtt bajnokságot is úgy szervezi, hogy lezavarja öt hónap alatt, amit ráadásul többhetes szünetek törnek meg, ártva ezzel a szakmának és a közönségnek is, amely elpártol a sportágtól. Tanulhatnánk a kézilabdásoktól ilyen tekintetben…

- Siekrül a csapatot együtt tartani?

- Senki sem jelentett be távozási szándékot, a nagy értéket képviselő Jevtusenko is marad. Jól haladnak a tárgyalások, fontos lenne, hogy ezzel a gericcel kezdjük meg a felkészülést. Ha sikerül, az a klubvezetést dicséri, hiszen több játékosunkat is megkereshetik.

- És ami az új vezéregyéniségeket illetni?

- Ez még nagyon képlékeny, minden esetre igyekszünk résen lenni. Kapcsolatban állunk egy menedzserirodával, amely a délszláv, a kelet-európai, az orosz és baltikum térségéből kínál játékosokat, és amerikaiakat is. Jó esély van rá, hogy irányító posztra az egyik hazai középcsapatból érkezne játékos Szekszárdra. Egy amolyan erőcsatárt is keresünk a ngyes posztra, s akkor már meglennénk, akár magyarokat, fontosnak tartom, hogy minden megnyilvánulásukkal a profi szemléletet sugározzák fiataljaink felé, amit megkaptak Vardától és Makszimovicstól. Kell, hogy ez a szemlélet újra megjelenjen. Fiatal játékosaink amúgy remek közösséget alkotnak, együtt vannak a magánéletben is. Nemcsak csapattársak, de barátok is. A pályán azonban nem lehetnek azok. Saját és a csapat sikere érdekében jó értelemben véve alkalmasint egymásnak kell rontani, ami esetleg pillanatnyi konfliktusokat szül. Ebből a mentalitásból szeretnék viszontlátni jövőre, talán éppen az újak nyomására.

- Makszimovics visszatéréséről is hallani…

- Annyit elárulhatok, hogy vele is felvesszük a kapcsolatot.

Bálint Réka meghatározó játékossá nőtte ki magát

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés